| MEGKÖNNYEZETT TALÁLKOZÁS 102 ÉVESEN |
A 102 éves holokauszt túlélő úgy tudta, hogy az egész családját megölték a második világháború alatt, mindaddig, míg nem találkozott 102 évesen az unokaöccsével.
1939-ben, ahogy a háború kitört Lengyelországban, Eliahu Pietruszka Varsóból a Szovjetunióba menekült. 24 éves volt abban az időben, s hátra hagyta a szüleit, valamint két ikertestvéreit, Volf-ot és Zelig-et, akik mindössze 15 évesek voltak. A szüleit és Zeliget, Adolf Hitler SS egységei később deportálták a varsói gettóból, majd egy náci koncentrációs táborban megölték őket. Volf-nak valahogyan sikerült megmenekülnie, és kapcsolatban maradt Eliahu-val, mielőtt még az oroszok elküldték egy szibériai munkatáborba.
Pietruszka azt feltételezte, hogy a testvére meghalt.
"A szívemben azt hittem, hogy már nem él." - mondta a The Associated Pressnek. Eliahu Oroszországban házasodott meg, majd 1949-ben Izrael-be emigrált, hogy új családot alapítson, mivel úgy gondolta, hogy már senkije sem maradt.
Aztán két héttel ezelőtt Pietruszka unokája kapott egy e-mailt egy unokatestvértől, aki a család fáján dolgozik. Tájékoztatta, hogy talált egy YadVashem-féle tanúbizonyságot, amelyet Volf töltött ki 2005-ben, aki úgy gondolta, hogy Eliahu meghalt. Volf túlélte a háborút, és az uráli hegységben található Magnitogorskban telepedett le.
Az unoka képes volt megtalálni Volfnak a címét, de felfedezte azt is, hogy 2011-ben meghalt. Azonban Volfnak volt egy fia, Alexandre, aki még mindig él. Egy rövid beszélgetés után Alexandre beleegyezett, hogy meglátogatja a nagybátyját, akiről sosem tudott.
Amikor először találkoztak, szorosan átölelték egymást, és oroszul kezdtek el beszélgetni, miközben egymás arcát vizsgálgatták. "Apád egy másolata vagy," – mondta Pietruszka újonnan megtalált unokaöccsének. " Két éjszaka óta nem alszom, annyira vártam, hogy láthassalak."
Alexandre a látogatása során megpróbálta visszafojtani a könnyeit, ismételten csak rázta a fejét. "Ez egy csoda, soha nem gondoltam volna, hogy ez megtörténne", mondta Alexandre, aki maga is nyugdíjas építőmunkás. Debbie Berman, a találkozó YadVashem tisztviselője azt mondta, hogy hihetetlenül megindító volt az, hogy ott lehetett, amikor "egy korszaknak vége" volt.
"Ez az egyik utolsó lehetőség, amellyel tanúságot kell tennünk. Úgy érzem, mintha a történelem egy darabját érintettük volna meg." - mondta az AP-nek.
Pietruszka számára, aki nyugdíjas mikrobiológus és 10 dédunokával büszkélkedhet, ez egy emlékeztető volt, hogy továbbra is keressen. "Nagyon boldog vagyok"- mondta." Ez azt mutatja, hogy soha nem késő. Az emberek mindig megtalálhatják, azt amit keresnek, ha elég keményen próbálkoznak. Nekem sikerült."
Ezeket is ajánljuk
