| ÉLET MESE |
Két magzat beszélget, avagy a hívő és a szkeptikus igazsága.
Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus".
A szkeptikus azt kérdezi:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze - mondja a kis hívő. - Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket.
- Hülyeség - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz.
Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis "hivő"- de biztos sokkal világosabb, mint itt bent. Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni.
- Nonszensz, lehetetlen - mondja a szkeptikus. - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal ? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne. Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a szülés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid.
- Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni - mindja a kis hívő.
- Sosem fog működni - véli a kis szkeptikus. Még soha senki nem tért vissza a születés után. Születés után vége az egésznek Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra.
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - mondja a kis hívő -, de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk.
- Anya ? Te hiszel az anyában? Hol van? - kérdi a kis szkeptikus.
- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is léteznénk - válaszolja a hívő.
- Mire a kis szkeptikus:
Soha nem láttam még semmilyen anyát. Nincs is ilyen.
A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra.
- Néha amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogyan énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat. - Majd halkan hozzáteszi: Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik.
Ezeket is ajánljuk
