KOLERIKUS ALKAT

A "kolerikus" szó – mint korábban említettük – abból a görög szóból származik, ami "sárga epét" jelent. Az ókorban az emberi test forró folyadékát látták benne. Következésképpen kolerikusnak a forró, gyors, aktív temperamentumot szokták nevezni.



A kolerikus természetében az akarat az uralkodó elem. Minden benyomásra az akarat reagál először. Ha a kolerikus tapasztal valamit, az azonnal valamilyen elhatározást vált ki benne, és az elhatározást általában cselekvés követi. Ha a szangvinikus a derűs, a melankolikus a szenvedő, akkor a kolerikus a tevékeny vagy praktikus temperamentum. Számára a szangvinikus szeretetteljes, meleg érzése egyszerűen szentimentális, a melankolikus gondos mérlegelése pedig csak hiábavaló kotlás.

A kolerikus számára az élet több mint különféle hangulatok érzékelése, vagy az élet titkai feletti töprengés. Számára az élet munka és tevékenység.

Forrás: Ole Hallesby - Személyiségtípusok című könyve alapján
A melankolikus önfegyelme A kolerikus erősségei


EZEKET OLVASTAD MÁR?

Melankolikus alkat

A melankolikus erősségei

A szangvinikus gyengéi


SEGÍTSD KÜLDETÉSÜNKET!


SZÓLJ HOZZÁ!