| A KORINTHUSI LEVÉL VERSENKÉNTI ÉRTELMEZÉSE |
Korinthusi első levél, 14. fejezet, 6-8. vers.
"Ha már most, atyámfiai, amikor hozzátok megyek, és nyelveken szólok, mit használok néktek, ha kijelentésben, vagy ismeretben, vagy prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok?"
Pál apostol a saját nyelvekenszólásáról úgy beszél, mintha ő is csak olyan formában tudna beszélni, mint a korinthusiak. A vers gondoltábó1 azonban kitűnik, hogy az apostol magatartásában ez csak egy színlelt azonosulás. Gondolatvezetése közben azonban rámutat arra, ha ő is csak olyan formában szólna közöttük, akkor saját maguk sem értékelnék a köztük végzett szolgálatát.
Pál apostol missziómunkájának jellemző vonása volt az ilyen színlelt alkalmazkodás. Célja ezáltal az volt, hogy az amúgy is előítélettel telt, és ellenkezésre hajlamos emberek szívéhez is megtalálja az utat, hátha meg tudja még menteni őket elesett állapotukból. Jól szemlélteti ezt a módszerét előttünk az apostol Athénben végzett missziója:
"Athénben pedig, mikor azokat várta Pál, lelke háborgott, látva, hogy a város bálványokkal van tele… Előállt Pál az Aeropágus közepére, és mondta: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket." (Apcs. 17:16; 22.)
Nem azt mondta nekik, hogy ti bálványimádók vagytok, és ebből meg kell térnetek. Önmagában ugyan háborgott, de ez nem látszott meg sem a szavaiban, sem a magatartásában, sőt úgy tett, mintha örülne az állapotuknak. Az emberekhez való ilyen viszonyulása eredményezte azt, hogy munkálkodása eredményeként ebben a városban is szép kis gyülekezet alakult ki.
Valószínűleg ugyanilyen magatartással akarta a Korinthusban megtévesztett lelkeket is visszavezetni a helyes alapokra, amelyre először is Ő helyezte a lábukat.
"Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár citera, nem adnak megkülönböztethető hangokat, mimódon ismerjük meg, amit fuvoláznak vagy citeráznak? Mert ha a trombita bizonytalan zengést tesz, kicsoda készül a harcra?"
Két példával illusztrálja a helytelen nyelvekenszólás hatását; a zene világából és a katonaéletből. Rámutat arra, hogy a dallam és az időmérték teszi a zenét érthetővé. Ha ezek nem volnának, csak monoton hangokat hallanánk. Hangok ismétlődését értelem nélkül. A kürtös feladata a katonaságnál az, hogy jeleket adjon, melyet minden katonának ismernie és követnie kell. Ez azonban csak abban az esetben következik be, ha a kürt hangja és dallama tisztán és érthetően felfogható.
Háló Sándor: Nyelveken szólás a Szentírás mérlegén |
 Korinthusi első levél, 14. fejezet, 1-5. vers. |
 Korinthusi első levél, 14. fejezet, 9-13. vers. |
Ezeket is ajánljuk
