A korinthusi levél versenkénti értelmezése

A KORINTHUSI LEVÉL VERSENKÉNTI ÉRTELMEZÉSE

Korinthusi első levél, 14. fejezet, 9-13. vers.

"Azonképpen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, amit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni. Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen. Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem."

Amint az értelmetlen kürtölésnek semmi célja nem lehet, csak zavart támaszt, ugyanígy az értelmetlen, illetve érthetetlen nyelvekenszólás is ezt eredményezi. Nem elég az, hogy a nyelvünk jár, mozog, hogy közben hangok hallatszanak. Mindezt az értelem számára is hozzáférhetővé kell tenni, mert másképpen nem építi a gyülekezetet. Márpedig minden adománynak ezt kell eredményeznie, és nem az egyes hívők lelki képességeinek a fitogtatását.

Az apostol határozottan visszautasítja azt a felfogást, mintha valaki kénytelen lenne odaadni magát, hogy egy akarat nélküli lant legyen valamilyen tünemény számára. Nála nem fordult elő, hogy nyelve egyszerűen függetlenül szóljon az Ő akaratától és gondolatától. Az emberi nyelvek közül egy sem értelmetlen és érthetetlen. Ezzel mintegy rámutat arra, hogy az a nyelv, amelyen a korinthusiak beszélnek, nem Istentől van.

Mert "Akin az Úrnak Lelke megnyugszik - azon a - bölcsességnek és értelemnek lelke, a tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke" van. (Ésa. 11:2.)

Nála nem fordult elő, hogy nyelve egyszerűen függetlenül szóljon az Ő akaratától és gondolatától

"Azonképpen ti is, minthogy lelki ajándékokat kívántok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok. Azért aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza."

Ezekből a versekből kitűnik, hegy ők mindenképpen szerettek volna lelki ajándékok részesei lenni, és leginkább a nyelvekenszólás után vágyakoztak. Pedig ami után epekedtek, az nem szolgálta a gyülekezet épülését. A Lélek adornánya viszont csak ezért adatik. "Mindenkinek haszonra adatik a Lélek kijelentése." (12:7.). "A szentek tökéletesbítése céljából, szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére." (Eféz. 4:12.).

Tehát a Lélek adománya mindig ott és annak adatott, akinek és ahol erre szükség volt az Úr művének előbbrevitele érdekében. Ennek megvizsgálása és eldöntése azonban nem tartozik az emberek hatáskörébe, mert ez a Szentlélek joga és feladata: "mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszik, osztogatva mindenkinek külön, amint akarja." (12:11.).

A 13. vers elég határozottan igyekszik helyretenni a problémát. Ugyanis, itt azt tanácsolja az apostol, hogy aki nyelvekenszól, vagyis úgy hiszi, hogy a Szentlélek szól általa, az imádkozzon azért, hogy nyelvekenszólása ne egy értelmetlen hangzavar legyen, ami egyáltalán nem építi a gyülekezetet, hanem sokkal inkább csak zavarja. Emellett pedig törekedjen arra, hogy saját gondolatainak és a Lélek rajta keresztül adandó üzeneteinek hű magyarázója, tolmácsolója lehessen.

Háló Sándor: Nyelveken szólás a Szentírás mérlegén