| NINCS TÖBBÉ BETEGSÉG, HALÁL II. |
Malakiás a végidővel kapcsolatban ezeket a szavakat mondta: "És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok."
Többnyire úgy értelmezzük ezeket az igéket, hogy a szülők majd láthatják szent felnőttkorba lépni gyermekeiket. Azonban nem vonatkozik-e ez mindnyájunkra, ahogy mi, felnőttek is kinőjük a bűn átkos és elkorcsosító hatásait? Bár nem foglalhatjuk dogmába ezt az elgondolást, mégis valószínűnek tűnik. Mire új otthonunkba költözünk, addigra minden fogyatkozásunkat magunk mögött hagyjuk. Ézsaiás könyle 35:5-6-ban gyönyörű ígéretünk van az Úrtól:
"Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben."
Az egyik legnagyszerűbb dolog lesz meghallani, amint emberek így kiáltanak fel: "Újra látok!"; azután: "Hallok!" és: "Ismét erősnek érzem magam!" Az idős korral járó gyengeségek örökre eltűnnek, és minden arcon a soha el nem múló ifjúság virágait látjuk majd. Mindnyájunk gondolkodása éles és friss lesz. Amikor Indiában éltem, gyakran voltam szemtanúja az emberi szenvedésnek és nyomorúságnak. Egyes helyeken koldusok hosszú sora kígyózott. Szívbe markoló volt a rokkant, testileg megnyomorodott, értelmi fogyatékos, leprás és vak emberek látványa. Az újjáteremtett föld lakóit semmi ehhez hasonló tapasztalat emléke nem fogja kínozni többé.
A Bibliában ezt olvashatjuk: "futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el." (Ézs 40:31) Bűntelen testünk soha nem fárad el, Isten városának fenséges tájait fedezhetjük fel. Az örökkévalóságnak csak egy kis töredékébe telik az Új Jeruzsálem minden utcáját bejárni. Egy olyan várost átszelni, melynek jáspisból készült falai 2450 kilométer hosszúak. A helyreállított bolygó minden négyzetmétere soha nem látott szépségében fog ragyogni. A menny különlegesen vonzó hely lesz azok számára, akik szeretnek utazni.
Az egész bűntől megszabadult világegyetem nyitva áll majd előttünk,
hogy kutassuk és tanulmányozzuk.
Milliárdnyi izgalmas égitestre, naprendszerbe és galaxisba juthatunk majd el, amiket soha nem rontott meg a bűn. Oda mehetünk, ahová csak szeretnénk, és addig maradhatunk, ameddig jólesik. S ha bármikor kedvünk tartja visszatérni, a fény sebességével utazhatunk. El tudunk képzelni ennél csodálatosabbat?
Talán érdekelhet titeket, kik élnek majd ott velünk. Magam is sokszor gondoltam arra, milyen boldogság lesz személyesen is megismerni azokat az embereket, akikről olvastam a Bibliában. A könyvtáramban van egy könyv, amelyben valaki azt próbálja megmagyarázni, hogyan vette rá Noé az állatokat, hogy bemenjenek a bárkába. Én szeretnék leülni majd Noéval, és elbeszélgetni vele erről. Egy napon erre is lesz lehetőségünk. Noé maga fogja elmondani csodálatos tapasztalatait, köztük azt is, hogy mi módon tudtak az állatok több mint egy évig a bárkában megmaradni.
Aztán ott van Ábrahám és az a rettenetes nap, amikor Isten parancsára saját fiát vitte fel a Mórija hegyére, hogy ott feláldozza. Micsoda tapasztalat volt ez Ábrahám életében! Megpróbáltam elképzelni, mit érzett ez az apa, amint vonszolta magát felfelé a hegyen, tudva azt, hogy meg kell ölnie szeretett fiát. Egy napon szeretném majd megkérdezni Ábrahámot erről a rettenetes élményről, ő pedig el fogja magyarázni, mit jelentett számára az a pillanat, amikor kész lett volna kioltani fia életét. Nagyon vágyom arra is, hogy beszélgessek a római századossal, aki Jézus keresztjénél állva felismerte benne a világ Megváltóját. "Bizony, Istennek Fia vala ez!" (Mt 27:54) Szeretnék több részletet megtudni arról a megrázó napról.
És ti, anyák, nem vágytok arra, hogy Máriával beszéljetek?
Szinte semmit nem tudunk Jézus életének első harminc évéről. Milyen érdekes lenne megtudni, milyen volt a Messiás gyermek- és ifjúkora! Még a legnagyobb képzelőerőt is meghaladja annak az elgondolása, hogy különlegesen közeli kapcsolatba kerülhetünk olyan bibliai személyekkel, akiket megszerettünk és akikre felnéztünk. Mégis beleborzongunk, valahányszor elképzeljük a velük való találkozást.
Joe Crews "Jövendő lakhelyünk, a menny" című írása alapján. |
 Nincs többé betegség, halál I. |
 Soha nem látott szépség és boldogság |
Ezeket is ajánljuk
