Akik lemaradnak az igazságtól

AKIK LEMARADNAK AZ IGAZSÁGTÓL

Ismerek egy fájdalmasan mulatságos történet a faji előítéletről:

Egy öreg néger egyszer így szólt az unokáihoz: "Most arról mesélek nektek, gyerekek, amikor az út végén lévő előkelő gyülekezet tagja akartam lenni. Próbáltam beszélni a lelkésszel, de ő csak kifogásokat keresett, minden áron igyekezett lebeszélni a tervemről. Láttam, hogy miben mesterkedik, ezért azt mondtam neki, hogy még alszom rá egyet. Hátha megmondja az Úr, hogy mit tegyek. Másnap a lelkész aggodalmaskodva tudakolta, hogy vajon küldött-e üzenetet az Úr?

"Igen, küldött! Azt mondta, hogy semmi értelme próbálkoznom, hiszen Ő már tíz éve próbál bejutni ebbe a gyülekezetbe, de sosem sikerült."

Hát nem szomorú, amikor arról tartanak számon bizonyos gyülekezeteket, hogy kit akarnak kirekesztem? Amikor minden erejükkel arra koncentrálnak, hogy a nem kívánt elemeket távol tartsák, végül igencsak kevés marad benn!

Ez a probléma persze nemcsak az emberekkel szembeni előítéletre vonatkozik, hanem a gondolatokra és az igazságra is igaz. Helyes, ha szigorúan ragaszkodni akarunk az igazsághoz, hogy megvédjük a szennyeződéstől, ami az ujjaink között mégiscsak átcsúszik. Különösen makacs emberekre szokták mondani: "Komoly műtétre lenne szüksége ahhoz, hogy egy új gondolat jelenjen meg a fejében!" Sajnos előfordul, hogy ez a gyülekezetekre is igaz. Amikor bedeszkázzuk ablakainkat azért, hogy kívül tartsuk a hibákat, akkor fényből is csak kevés jut be!

Növekedni az ismeretben
A fiatal lelkipásztornak, Timóteusnak írt levelében Pál felvázol egy képet arról, hogy milyennek is kell lennie a gyülekezetnek. Így nevezi: "az igazságnak oszlopa és erőssége" (ITimóteus 3:15). Ez ugye a szilárdság, állandóság érzetét kelti. Van azonban az Újszövetségben egy másik fogalom is, amit sok vallásos ember nem ért igazán. Ez a progresszív (fejlődő, növekvő) igazság, a progresszív tudás témája.

Pál erről a témáról is írt a Kolosséban élő hívőknek, amikor részletezte, hogy mire vágyik velük kapcsolatban. Elmondja, azt kéri imában Istentől, hogy "betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcsességben és értelemben, hogy járjatok méltóan az Úrhoz. és növekedvén az Isten megismerésében." (Kolossé 1:9-10).

Pál azért imádkozott, hogy a hívők ismerete gyarapodjon, és növekedjenek az igazság megismerésében. Egy másik helyen arra biztat, hogy öltsük fel az új embert, "aki Teremtőjének képmására állandóan megújul" (Kolossé 3:10, új prot. ford.).

Egy másik helyen pedig azért imádkozik, hogy a Filippiben élő hívők szeretete "még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben" (Filippi 1:9). Péter apostol is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Arra ösztönzi a hívőket, hogy "növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében" (2Péter 3:18). Azt is írja, hogy "a ti hitetek mellé ragasszatok jócselekedetet, a jócselekedet mellé tudományt" (2Péter 1:5).

Hogyan válhat tehát az egyház az igazság oszlopává? Úgy, ha növekszik az igazság megértésében, és fejlődik ismeretben. Erre ösztönöz az Újszövetség. Ha mozdulatlanul állunk, az igazság kicsúszik az ujjaink közül. Csak úgy maradhat meg nálunk az igazság, ha még többért nyúlunk.

Hadd mondjak el egy történetet valakiről, akt pontosan ezt tette, akit valóban lehetett tanítani! Dwight L. Moody a modern idők egyik legismertebb evangélizátora volt. Az jellemezte, hogy mindig vágyott többet és többet tanulni, tudni, fejlődni, növekedni. Egy hosszú prédikációs körútja alkalmával egy Towner nevű énekessel utazott együtt vonattal. Ugyanabban a kocsiban ült egy részeg férfi, akinek erősen be volt dagadva a szeme. Amikor a részeg felismerte Moodyt, egyházi énekeket kezdeti énekelni. Moody nem akart foglalkozni a férfival, ezért javasolta az énekesnek, hogy menjenek át egy másik kocsiba. Towner figyelmeztette, hogy a többi kocsi tele van.

Ekkor ment arra a kalauz. Moodyt még mindig zavarta a hangoskodó ember, ezért megállította a kalauzt, és rámutatott a részegre. A kalauz először lecsendesítette a problémás utast. Utána megtisztította és bekötözte sérült szemét, majd visszakísérte a helyére, ahol a férfi hamarosan elaludt. Miután Moody elgondolkodott a történteken, e szavakkal fordult a társához: "Ez a férfi jól megszégyenített!" A kalauz úgy viselkedett, mint az irgalmas samaritánus, Moody pedig úgy, mint az érzéketlen farizeus. Azután, a körútja többi állomásán minden prédikációjában elmesélte ezt a történetet.

Moody híres prédikátor volt, mégis rendszeresen meghallgatta vendég prédikátorok beszédét, nyitott Bibliával a kezében, és buzgón jegyzetelt is. Dwight Moody nagyszerű példa arra, hogy mit jelent, ha valaki tanítható. Hajlandó volt tanulni, fejlődni és még többet felfedezni Isten igazságából.

Az igazság mozgalma
Úgy vélem, hogy az egészséges egyházra illik ez a meghatározás: "Isten igazságának mozgalma." Vajon tudta a kedves Olvasó, hogy a történelem folyamán mindig voltak olyanok, még a legsötétebb időszakokban is, akik nyitottan fogadták Isten igazságát? Akik ragaszkodtak ahhoz, hogy növekednek jézus Krisztus ismeretében, ahelyett, hogy hitük belekövült volna pusztán a tradíciókba? Ez a jellemzője a lelki "maradéknak".

Amikor Izráel és júda népét fogságba vitték, úgy tűnt, hogy Isten egész népe bálványimádó lett. Volt azonban egy hűséges maradék, egy csoport, akik Ezsdrással és Nehémiassal visszatértek Jeruzsálembe, hogy újjáépítsék a templomot. Ahogy Aggeus próféta írja: "És meghallá a nép minden többi tagja az Úrnak, az ő Islenöknek szavát" (Aggeus 1:12). Az újszövetségi időkben a legtöbb zsidó nem fogadta el, hogy Jézus a Messiás; szigorúan bezárkóztak hagyományaik falai közé. Persze ez nem volt mindenkire igaz. Pál apostol ezt írja: "Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint" (Róma 11:5).

Istennek mindig volt maradék népe, akik hűségesek maradtak hozzá, hallgattak szavára, akik ragaszkodtak az igazsághoz és hajlandóak voltak újabb igazságokat is elfogadni. Ott van például John Wycliffe, aki túllátott a kora egyházi vezetőinek többségére jellemző tudatlanságon, babonaságon, és felismerte, hogy a Biblia az igazság egyedüli zsinórmértéke. A sötét középkorban egy bátor lépést tett előre. Huss János megtette a következő lépest. Átlépett az akkori idők türelmetlenségén és fanatizmusán, és alátámasztotta: az embereknek alapvetően Isten Igéjéhez, nem pedig emberi tradíciókhoz kell hűségesnek lenni.

Luther Márton még több bátor lépést tett előre. Megragadta a hit általi megigazulás igazságát, abban a korban, amikor a vezeklés és a bűnbocsátó cédulák szinte teljesen kitörölték az emberek tudatából az igazságot. Azt hirdette, hogy csakis kegyelemből, egyedül hit által nyerhetünk üdvösséget. Később az anabaptista mozgalom több igazságra is rávilágított: a Krisztushoz való ragaszkodás, a hívők alámeríté ses keresztsége és a lelkiismereti szabadság kérdéseire. A XVIII. században John Wesley kora egyházának halott formalizmusán túllépve újra felfedezte a személyes életszentség és a tanítványi életforma fontosságát. Újabb lépéssel vitte az egyházat előrébb. Istennek mindig volt maradék egyháza, olyan emberek, akik ragaszkodtak az igazsághoz, és mind többet akartak megtudni.

Kinek a gondolata tehát?
Egy nap Ralph Waldo Emerson könyvtárában körülnézett egyik gazdálkodó szomszédja. Emerson fölajánlotta, hogy kölcsönadja Platón egyik művét. A férfi soha nem hallott erről a "Platón nevű egyénről", de elfogadta a könyvet. Amikor a szomszéd visszaadta a könyvet, Emerson megkérdezte tőle, hogy tetszett-e neki, amit olvasott.

"Igen, élveztem! - válaszolta a férfi. - Ennek a Platónnak sok gondolata hasonló az enyémhez."

Emerson szomszédjához hasonlóan a legtöbben nem mérjük fel, valójában mennyit is köszönhetünk elődeinknek, különösen a Biblia igazságait illetően. Ma azoknak a "vállán" állunk, akik akkor fogadtak el új igazságokat, amikor az veszélyes volt.

Általában természetesnek veszünk olyan igazságokat, amelyekért valamikor vérrel, verítékkel és könnyekkel kellett fizetni. Emerson szomszédjához hasonlóan a legtöbben nem mérjük fel, valójában mennyit is köszönhetünk elődeinknek, különösen a Biblia igazságait illetően.

Ma azoknak a "vállán" állunk, akik akkor fogadtak el új igazságokat, amikor az veszélyes volt. Általában természetesnek veszünk olyan igazságokat, amelyekért valamikor vérrel, verítékkel és könnyekkel kellett fizetni. Másrészt viszont az is előfordul, hogy túlértékeljük azt, amit mások hagytak ránk. Ahelyett, hogy követnénk elődeink felfedező lelkületének példáját, felfedezéseikből dogmák erődítményeit építjük.

Luther Márton, Kálvin János és John Wesley fantasztikus dolgokat fedeztek fel Isten Igéjében. Az emberek viszont intézményesítették Luther felfedezéseit, ahogyan mások Kálvinéit vagy Wesley-éit. E férfiak nagyszerű felfedezésekre jutottak az Igében, de nem fedezték fel az összes igazságot, amit Isten népének tartogat Amikor az emberek dogmáik köré erődítményeket építenek, általában nehezen tudnak továbblépni.

Ezért, amikor Isten igazsága előrehalad, sokan lemaradnak. Olyan elszántan meg akarják őrizni az addig felfedezett igazságot, hogy közben nem veszik észre az igazság további részeit, amelyekre Isten szintén fel akarja hívni a figyelmüket. Isten egyháza arra hivatott, Hogy segítsen az embereknek növekedni a kegyelemben és Jézus Krisztus ismeretében. Ma azonban sok egyház csak a múlt nagyszerű felfedezéseinek emlékműveit ápolja. Nem növekednek, fejlődnek tovább. Végül saját ismertetőjegyeikként csak azt sorolják, hogy mi mindentől zárkóznak el.

Isten maradék népe a végidőben
Istennek mindig volt maradék egyháza, olyan emberek, akik elkötelezték magukat, hogy növekednek ismeretben és a lelki dolgok megértésében. Hiszem, hogy ma is vannak ilyen férfiak és nők. A jelenések könyvéből megtudjuk, hogy Istennek az utolsó napokig lesz maradék népe. A jelenesek könyve 12. fejezete bepil lanlást enged a jövőbe. Ebben a fejezetben János egy szimbolikus látomásról ír, amelyben egy sárkányt és egy asszonyt lát. A 17. versben olvashatjuk, hogy a sárkány (ami Sátánt szimbolizálja) megharagudott az asszonyra (azaz Isten egyházára), és elment, hogy "hadakozzék egyebekkel az ö magvából valókkal."

Kik ezek az emberek? Mi jellemzi Őket? A jelenések könyvéből kitűnik, hogy milyen lesz a maradék egyház. Íme néhány szempont. A Jelenések könyve 14. fejezete bemutatja Isten utolsó üzenetének hirdetését a világon. Egy angyal repül az ég közepén, "akinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a Föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek" (6. vers). Ez az angyal jelképezi Isten egyházát, más szóval Isten maradékát. A Jelenések könyve szerint a maradék azt hirdeti a világ népeinek, hogy imádják Istent, mert "eljött az Ő ítéletének órája" (7. vers).

Tehát ez az egyik jellemzője a maradék egyháznak. Nemcsak jó lehetőségként ajánlja, hogy az emberek tiszteljék Isteni; nem úgy beszél Istenről, mint aki csak abban segít, hogy átvészeljünk egy-egy napot. Sürgetve hirdeti, hogy fontos feltétel nélküli hűséggel fordulni Isten felé, mert az Ő hatalma, ítélete alá vagyunk rendelve - Ő pedig hamarosan eljön!

Vizsgáljunk meg egy másik szempontot! A Jelenések könyve leírja, hogy kik ellen készül hadakozni a Sátán: "az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele" (Jelenések 12:17). Ezzel bemutatja, hogy mi is jellemzi a maradék népet.

Isten igaz egyháza - a maradék -megtartja Isten parancsolatait. Isten parancsolatai nem évülnek el, mert örökérvényűek. Isten kormányzásának elvei változhatatlanok. Világosan bemutatják a menny örök igazságának elveit, amelyek távolról sem csak a zsidókra vonatkoznak. Jézus maga mondta: "Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok" (János 14:15). A maradékot előre vivő felfedező lelkület arra vezeti őket, hogy egyre jobban tiszteljék Isten elveit, és mind jobban és jobban alkalmazzák is azokat az életükben. A maradék nemcsak Isten parancsolatait tartja meg, hanem Jézus Krisztus bizonyságtételéhez is ragaszkodik. A hitük alapját azok az üzenetek képezik, amelyeket Jézus a Szentlélek által ihletett prófétáival íratott le (lásd Jelenések 19:9-10; 22:8-9).

Dióhéjban tehát így néz ki az utolsó időben Isten igaz egyházának képe: az örökkévaló evangéliumot hirdetik, Isten ítéletével összefüggésben. Arra törekszenek, hogy megtartsák Isten minden parancsolatát, és Jézus bizonyságtétele vezeti őket. Én pedig azt fogadtam meg, hogy Isten kegyelme által ragaszkodom az igazsághoz úgy, hogy tovább kutatom azt. Egy mozgalom része akarok lenni, nem csupán egy egyházé. Hajlandó arra a kedves Olvasó, hogy ezt szintén megfogadja?

Kész elhatározni, hogy növekedni fog a kegyelemben és ismeretben, hogy tovább fejlődjön Isten Igéjével együtt, és követi a Szentírás elveit, akármerre vezessék is? Ma ilyen maradékot szeretne Isten magának. Ilyen emberek segítenek a történelmet a csúcspontjára vinni. Ez az a hit, ami képes legyűrni minden akadályt és ellenségeskedést.

Mark Finley: Az idők jelei különkiadása c. kiadványa