A korinthusi levél versenkénti értelmezése

A KORINTHUSI LEVÉL VERSENKÉNTI ÉRTELMEZÉSE

Korinthusi első levél, 14. fejezet, 34-40. vers.

"A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja. Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben."

Az asszonyoknak ez a magatartása kapcsolatban állt a nyelveken szólással. Azért kapcsolta ide az apostol ezt a figyelmeztetést is. Mint a szentek minden gyülekezetében, úgy a ti gyülekezeteitekben is hallgassanak az asszonyok, mert nem engedhető meg nekik, hegy beszéljenek. A gyülekezet jó rendje követeli ezt meg. Ha valamit nem tudnak, vagy nem értenek, azt ne az istentisztelet alatt egymástól kérdezgessék, zavarva ezzel még ők is az istentisztelet áhítatát, hanem otthon a férjüket kérdezzék meg. Az istentiszteleten megnyilatkozó magatartásukkal olyan módon zavarták az istentiszteletet, ami szégyenére válik minden keresztény nőnek.

Pál, mint tapasztalt misszionárius látja azt, hogy a teljes eltiltás csak háborúságot eredményezne

"Avagy ti tőletek származott-é az Isten beszéde, avagy csak hozzátok jutott el? Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy a miket néktek írok, az Úr rendeletei azok. Aki pedig tudatlan, legyen tudatlan. Azért atyámfiai törekedjetek a prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok. Mindenek ékesen és jó renddel legyenek."

Ezek a versek összefoglalják az apostol eddigi mondanivalóját. Pál rámutat arra, hogy ne akarják felcserélni a sorrendet. Ne bizakodjanak el annyira, mintha tőlük származott volna az Isten Igéje. Hiszen hozzájuk is az apostol által jutott el. Éppen ezért, "aki azt hiszi", hogy lelki ajándék részese, az ismerje el azt is, hogy amit a lelki ajándékokról most írt nekik, az éppen olyan isteni rendelkezés, mint az, amit már korábban hallhattak tőle.

De ha valaki annyira meg van átalkodva, hogy ezt a tanítását nem akarja elfogadni Isten rendelkezéseként, az tudja meg, hogy Isten sem fogja őt elismerni. Mert

"Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket? És nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem ti gonosztevők!" (Mt. 7,22-23.)

Még mielőtt végleg lezárná témáját, még egyszer ajánlja figyelmükbe, hogy törekedjenek a prófétálásra, ne ragaszkodjanak olyan görcsösen a nyelveken szóláshoz. Mindezt pedig azért ajánlja ilyen melegen, mert ha az Istentől való prófétálás teret nyer köztük, akkor az majd

elvégzi a gyülekezet lelki életének felemelkedését.

"A nyelvekenszólást se tiltsátok." - Ezzel szinte óvni akarja őket, nehogy átessenek a másik oldalra, hogy esetleg még az Isten Lelkétől származó nyelveken szólás adománya is tiltva ‚ illetve elnyomva legyen. Vagyis "Mindenek ékesen és jó renddel legyenek."

Háló Sándor: Nyelveken szólás a Szentírás mérlegén