| ISTEN JELLEMÉNEK A VISSZATÜKRÖZŐDÉSE |
A keresztény világot a reformáció küszöbén buzgó és életerős vallásosság jellemezte. Abban az időben a legtöbb ember istenfélő volt, és hűséges az egyházhoz. Kegyességük azonban nagyrészt helytelen indítékokból táplálkozott. A vallási életet általában a formalitás és a megszokás jellemezte.
Jézusnak a jó cselekedetekről szóló szavait (Mt 5:16) olyan módon torzították el, ami teljességgel idegen az evangéliumtól. Amikor Jézus megbocsátotta az emberek bűneit (Mk 2:5; Jn 8:11), nem terhelte meg őket további büntetésekkel, hanem elküldte őket, hogy menjenek békességgel. A középkori teológusok azonban azt tanították, hogy a bűnös feloldozást kaphat bűne alól a paptól a gyónás során, de utána megszabott cselekedetekkel kell vezekelnie azért, hogy jóvá is tegye a bűnét. Szerencsére volt arra is mód, hogy a bűnösnek elengedjék a cselekedetekből álló büntetést (penitenciát). Kialakították a bocsánatos bűnökre vonatkozó búcsúk tantételét, illetve rendszerét.
A reformáció azért indult el, mert Luther megkérdőjelezte a büntetéssel kapcsolatos cselekedetek és a búcsúcédulák árusításának a jogosságát. Az akkoriban uralkodó pápáknak szükségük volt pénzre a római Szent Péter bazilika építéséhez,illetve befejezéséhez, ezért széles körben buzdítottak a búcsúcédulák vásárlására. Ez feltüzelte a wittenbergi teológia professzor, Luther Márton dühét. Albert mainzi érsekhez fordult, és tiltakozott a keresztény tanítás ezen eltorzítása ellen.
"Krisztus sehol nem parancsolta meg nekünk a búcsúk árusítását,
ellenben hangsúlyosan ránk bízta az evangélium hirdetését."
Barátja, Melanchton Fülöp beszámolójából tudjuk, hogy Luther 1517. október 31-én megfogalmazta e sorokat, és a búcsúcédulákra, valamint a jóvátételre (vezeklésre) vonatkozó 95 tételt kiszögezte a németországi Wittenberg vártemplomának kapujára. Az első tétel máris bombaként robbant: a cselekedetekkel nem tehetjük jóvá bűneinket; a megtérés ugyanis a keresztény egész életvitelét jelenti. "Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: 'Térjetek meg!' - azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen."
A jó cselekedetekről szóló értekezésében a reformátor kifejtette, milyen indítékból kell, hogy szülessenek a keresztények cselekedetei. A jó cselekedetek azok, amelyeket az Isten kíván, nem pedig azok, amiket emberek követelnek meg. Ha valaki szeretné tudni, melyek ezek, hallgassa meg Krisztus szavait, amelyeket a gazdag ifjúhoz intézett:
"Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat." (Mt 19:17)
A parancsolatok a Tízparancsolatot jelentik, nem pedig az egyházi kánonokat vagy tradíciókat. E parancsolatok megtartásához Istentől kapott hit szükséges, amivel együtt jár a szükséges erő is. Krisztus nélkül minden cselekedetünk holt.
A hit csak látszathit, ha nem követik cselekedetek.
"Társítsunk a hithez jó cselekedeteket, hogy keresztényi életünk összességében mindkettőt tartalmazza." A jó cselekedetek annak "jelét és pecsétjét" jelentik, hogy hitünk valódi. A hit szeretetben mutatkozik meg, a szeretet pedig a parancsolatok követésében. A keresztények "a törvény alatt élnek, de a törvény nélkül."
"A törvény nélkül", mert a Krisztusban hívők már nincsenek a törvény kárhoztatása alatt, ugyanakkor mégis "a törvény alatt", mert a törvény érvényes marad az újjászületett keresztények számára is. A törvény szükséges, mert annak tükrében ismerjük fel a bűnt (Róm 3:20), és tudjuk újra Isten akarata szerint irányítani az életünket a Szentlélek megvilágosító és lelkesítő hatalma által (Róm 8:4; Zsid 8:10).
A Hetednapi adventista egyház 2017. őszi imaheti anyagából |
 Jön valami a megigazulás után? |
 A hit általi megigazulás ma |
Ezeket is ajánljuk
